Igazából a legritkább esetben 9 hónap, mivel általában csak a 3.-6. hét környékén ébred rá az ember lánya, hogy babát vár. Közvetlenül már a fogantatás után „más állapotba” kerül a szervezet, és ha tudatosan figyeli valaki a teste jelzéseit, rájöhet arra korábban is, hogy mi a helyzet.A terhesség első jele lehet:
- menses kimaradása
- mellfeszülés, megnövekedett mell
- szédülés, gyengeség érzés, ájulás
- hőhullámok, megnövekedett testhőmérséklet
- émelygés, hányinger, hányás
- fejfájás
- fémes íz érzete a szájba
- undor bizonyos dolgok látványától
- szagok iránti túlérzékenység.
A ráébredés után jöhet az érzelmi fröccs, kinek-kinek helyzetétől és habitusától függően.
Ijedtség, öröm, szorongás, félelem, kíváncsiság, mind-mind végigfuthat rajtad egy szempillantás alatt, majd végigkísérnek egészen a szülésig. (A szülés időpontjának számításáról itt olvashatsz.)
Amint bebizonyosodott, hogy valóban babát vársz, folyamatos orvosi vizsgálatok hada kezdődik meg számodra, amely néha igazán terhesnek tűnhet, viszont ha tetszik, ha nem szükség van rájuk.
Az biztos, hogy életemben nem voltam annyiszor orvosnál, mint amikor babát vártam.
Az orvos mellett kötelező védőnőhöz is járni. (A terhesség alatti vizsgálatokról bővebben itt olvashatsz.)
Tapasztalatom szerint, amint látszik Rajtad, hogy babát vársz, sokkal figyelmesebbek lesznek az emberek veled. Nekem például mindig átadták a helyet, előzékenyek voltak, és többen mosolyogtak rám.
Persze az is igaz, hogy Te is másképp viszonyulsz az emberekhez, olyan földöntúli, lebegő érzés lesz úrrá rajtad, és többször mosolyogsz. Figyeld meg a kismamákat, olyanok, mintha mindig álmodoznának.
Bizony szembe kell nézned néhány kéretlen jó tanáccsal és nem kevés szülési rémtörténettel is. Ne foglalkozz velük, nyugodtan mond meg, hogy nem szívesen hallgatod meg, majd ha túl leszel a szülésen, elmesélhetik. Ne hagyd, hogy félelmet váltsanak ki belőled, van úgyis benned elég szorongás.
Egy biztos, az egész babavárás alatt nagyon fontos a nyugalom. Ha bírod magad, és az utolsó ideig végig szeretnél dolgozni (vagy kell dolgoznod), mindig az járjon az eszedbe, hogy nem szabad idegeskedni, semmi más nem fontos most számodra, csak az, hogy egészséges gyermeknek adj életet.
Nekem elég feszített tempójú munkaköröm volt, amely sok idegeskedéssel is járt, így én 12 hetesen betegállományba jöttem, amit egyáltalán nem bántam meg (az utolsó héten volt olyan is, hogy csak hajnal 1-re értem haza, képzelheted mit szólt a férjem… ).
Apropó betegállomány. Ha valamilyen oknál fogva betegállományba kell menned, két lehetőség közül választhatsz.
Ha az ”állami” nőgyógyászhoz jársz, akkor ő vesz fel, ha viszont magánorvosod van, akkor jobb, ha az ő javaslatával elmész a háziorvoshoz, hogy ott legyél betegállományba véve.
Én a legrosszabb utat választottam, az „állami” orvosnál kezdtem, így ő is vett betegállományba, mivel a korábbi nőgyógyászom nyugdíjba ment, és még ki kellett derítenem a magánrendelője címét. Amint sikerült átmennem hozzá, nagyon kellemetlen volt csak a papírokért visszajárnom az „SZTK-ba”, a doki soha meg nem kérdezte volna, hogy mi a helyzet, ahogy bementem a rendelőbe, ő kiment, vagy csak levegőnek nézett.
Nagyon fontos a babavárás alatt az is, hogy lassíts a tempón. Nem tudom, hogy milyen alig 20 évesen a terhesség, de majd’ 40 évesen egy kicsit megviselt. Szerintem minél idősebben vállal valaki babát, annál jobban megérzi a szervezete a változást, és annál több idő kell utána a regenerálódásra.
Hiába mondják, hogy „áldott állapot”, bizony nem mindenki élheti meg problémamentesen a várakozás heteit, sajnos vannak olyan panaszok, amelyek a legtöbb esetben ugyan nem jelentenek közvetlen veszélyt, mégis sikerül megkeseríteniük ezt az időszakot.
Sokszor az orvosok nem is foglalkoznak velük, mondván, hogy ezek együtt járnak a terhességgel, nem érdemelnek olyan nagy figyelmet.
Valóban, mások is találkoztak velük, de most Rólad van szó, és a Te napjaidat keserítik meg, így ez nem vígasztal.
Üdv: Erika
Utolsó kommentek