Saját gyűjtésű „altatóim”:
Pákozdi Gabriella: Esti mondóka
Egy - hold az égre megy
Kettő - csillagmintás kendő
Három - szemed csípi álom
Négy - fürdővízben légy
Öt - sikáld üstököd
Hat - mancsod még ragad!
Hét -mosd füled tövét
Nyolc - tiszta minden porc
Kilenc - kis kegyenc,
Tíz - tejbegríz,
kanalazd be, finom, meleg
aztán gyerünk, ágyba veled!
Zelk Zoltán: Este jó, este jó
Este jó, este jó,
este mégis jó.
Apa mosdik, anya főz,
együtt lenni jó.
Ég a tűz, a fazék
víznótát fütyül
bogárkarika forog
a lámpa körül.
A táncuk karikás,
mint a koszorú,
meg is hal egy kis bogár:
mégse szomorú.
Lassu tánc, lassu tánc,
táncol a plafon,
el is érem már talán,
olyan alacsony.
De az ágy, meg a szék
messzire szalad,
mint a füst, elszállnak a
fekete falak.
Nem félek, de azért
sírni akarok,
szállok én is, mint a füst,
mert könnyű vagyok...
Ki emel, ki emel
ringat engemet?
Kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet...
Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül és ott ülök
az ölében én.
W. A. Mozart: Bölcsődal
Gyermekem, óh aludjál,
alszik a sok kismadár.
Pihen az erdő s a rét,
erdőben az őzikék.
Holdfény ragyog odakint,
szobádba be-betekint.
Rád ragyog a fénysugár,
gyermekem, óh aludj már.
Aludj, aludj.
Csendes és néma a ház
Álmodra az éj vigyáz
Nem mozdul már senki sem
Az egész világ pihen.
Elül a nagy lárma már
Alkonyba borul a táj
A földre az este száll
Gyermekem, óh aludj már.
Aludj, aludj.
Náladnál nincs boldogabb
Édes, mély álom fogad
Álomba hív már az éj
Aludj el kicsim, ne félj.
Anyád itt van teveled
Hunyd le a kicsiny szemed
Édes álom várva vár
Gyermekem, óh aludj már!
100 Folk Celsius: Lencsilány (Judit és a Zenemanók "Icipici házikó" címmel adták elő)
Egyszer volt, hol nem volt, egy icipici házikó,
Icipici házikóban, icipici ágyikó.
Ottan élt éldegélt, egy icipici lencsilány,
Icipici anyukával, túl az Óperencián.
Icipici lencsilányka, lencsibabát ringatott,
Anyuka is ezt csinálta s boldogságban éltek ott.
Amikor este lett, az icipici lányka félt,
Icipici anyukája mondott egy mesét.
Egyszer volt, hol nem volt, egy icipici házikó,
Icipici házikóban, icipici ágyikó.
Ottan élt éldegélt, egy icipici lencsilány,
Icipici anyukával, túl az Óperencián.
Icipici lencsilányka, lencsibabát ringatott,
Anyuka is ezt csinálta s boldogságban éltek ott.
Amikor este lett, az icipici lányka félt,
Icipici anyukája mondott egy mesét.
Egyszer volt, hol nem volt, egy icipici házikó,
Icipici házikóban, icipici ágyikó.
Ottan élt éldegélt, egy icipici lencsilány,
Icipici anyukával, túl az Óperencián.
Icipici lencsilányka, lencsibabát ringatott,
Anyuka is ezt csinálta s boldogságban éltek ott.
Amikor este lett, az icipici lányka félt,
Icipici anyukája mondott egy mesét.
És ha meg nem haltak, ma is élnek,
Ma sincs vége a mesének,
Ma sincs vége, sosincs vége,
Fuss el véle.
Tordai Jolán: Anya betakar
Hallod a csöndet?
Elpihent a szél.
Esteli égen
a hold útra kél.
Alszik az utca,
fű, fa, lombos ág.
Lepke, madárka
már aludni szállt.
Csak egy magányos
fülemüle zeng,
csillagos fényben
esti dalba kezd.
Miért szól az ének?
Altatni akar.
Aludj el szépen,
anya betakar.
Pákozdi Gabriella: Ringató
Aludj el, csöpp kincsem,
kicsinyke kilincsem,
csillogó rézgombom,
aludj el, ha mondom!
Álmodat őrizze
minden kis tollpihe,
testedet takarja
holdanyó paplanja,
zümmögjön füledbe
százezer porszemcse,
kismackód ölében
ringatózz gyöngéden.
Éjtündér incseleg,
hunyd le hát szép szemed,
aludj el, aludj már,
virgoncos manókám.
Weöres Sándor: Este már
Kondul a harang, öreg este már.
Gyertek gyerekek, a nyoszolya vár.
Öreganyó jól megveti,
a Zsuzsikát lefekteti.
Jaj de puha lágy, ez a kicsi ágy!
Kifáradt már minden gyerek,
mind csak ide vágy!
Öreg nagyanyó! Mond el a mesét!
Csipke Rózsika nagy történetét!
Egyre fon a kis orsója,
selyem szálán nincs csomója.
Száll a mese száll, jaj de csuda száll!
Ki a szemét most behunyja,
tündérek közt jár!
József Attila: Altató
Lehúnyja kék szemét az ég,
lehunyja sok szemét a ház,
dunna alatt alszik a rét –
aludj el szépen, kis Balázs.
Lábára lehajtja fejét,
alszik a bogár, a darázs,
vele alszik a zümmögés –
aludj el szépen, kis Balázs.
A villamos is aluszik,
s míg szendereg a robogás,
álmában csönget egy picit-
aludj el szépen, kis Balázs.
Alszik a széken a kabát,
szunnyadozik a szakadás,
máma már nem hasad tovább –
aludj el szépen, kis Balázs.
Szundít a lapda, meg a síp,
az erdő, a kirándulás,
a jó cukor is aluszik –
aludj el szépen, kis Balázs.
A távolságot, mint üveg
golyót, megkapod, óriás
leszel, csak húnyd le kis szemed –
aludj el szépen, kis Balázs.
Tűzoltó leszel s katona!
Vadakat terelő juhász!
Látod, elalszik anyuka –
aludj el szépen, kis Balázs.
Weöres Sándor: Csiribiri
Csiribiri csiribiri
Zabszalma –
Négy csillag közt
Alszom ma.
Csiribiri csiribiri
Bojtorján –
Lélek lép a
Lajtorján.
Csiribiri csiribiri
Szellő-lány –
Szikrát lobbant,
Lángot hány.
Csiribiri csiribiri
Fült katlan –
zárnyatlan szállj,
Sült kappan!
Csiribiri csiribiri
Lágy paplan –
Ágyad forró,
Lázad van.
Csiribiri csiribiri
Zabszalma –
Engem hívj ma
Álmodba.
Johannes Brahms: Bölcsődal
Édes álmot, jó éjt,
amit kis szíved kért.
Amit vártál oly rég,
nézd mi szép most az ég!
Csillagfény ragyog rád,
Sötét fák lombján át.
Gyere, szép virágszál,
kicsi bölcsődbe már!
Aludj békén, csöndesen,
drága jó gyermekem!
Ha majd elszáll az éj,
kedves nótával kélj!
Holnap új mosoly vár,
ahol víg lábod jár.
Ott a fűszál szebben nő,
nincs ott gond, búfelhő.
Aludj jól, aludj hát,
Sok kis csillag néz rád!
Utolsó kommentek