Vásárlási ajánló

Tudjon meg mindent az utonevek, keresztnevek jelenteserol!  

Utolsó kommentek

Facebook

Naptár

december 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

Anya és/vagy szülő?

2010.08.30. 08:05 manianyu

Nemrég összejöttünk egy kis csevegésre az egyik ismerősömmel, aki éppen babát vár. Elmondta, hogy attól fél, nem lesz jó anyuka, mivel semmilyen extra gyengédséget nem érez a baba iránt. Persze kíváncsi rá, nagyon szeretné már a karjában tartani, de nem érzi azt az „ölni is képes vagyok érte” érzést, amiről mindenkitől hall. 

Megnyugtattam, hogy ezek az érzések nem szoktak a terhesség alatt kialakulni, sőt még a szülés után is csak szép lassan.
 
Aztán elgondolkodtam, hogy valóban, mikor is alakulnak ki?
 
Amikor megszületik a baba, szereted, a széltől is óvod, minden rezdülésére ugrassz.
Amíg a kórházban vagytok, látod, hogy vizsgálják, fürdetik, és tudod, hogy szakszerűen bánnak vele, így annyira nem izgulsz, persze összeugrik a gyomrod, amikor elviszik tőled, és nem láthatod.
 
Aztán hazamentek, mindenki meg szeretné fogni, szeretne hozzá érni, mit tehetsz ellene? Semmit. A nagyszülőktől, egyéb családtagoktól azért mégsem tilthatod el.
 
Aztán telnek-múlnak a napok.
Alvás, pelenkázás, szoptatás, alvás, pelenkázás, szoptatás.
Ismét jönnek a látogatók, és már nehezebb szívvel adod át nekik, ha az orvos vizsgálja, összeszorul a szíved, hogy miért „dobálja” annyira, miért nyomkodja a fejét olyan erősen, és hogy lehet ilyen vadul „kitekerni” a lábát?
 
Ezek a kezdetek. Ettől csak „rosszabb” jön.
Nem akarsz kimenni zuhanyozni, mert hátha pont akkor lesz szüksége rád.
Ha fáj a pocija, mindenképpen te akarod fogni, nyugtatni, hiszen tudod, hogy csakis tőled kaphatja meg azt, amire szüksége van.
Ha más tartja a karjában, a szíved egyenesen ki akar ugrani, hiszen érzed, hogy ilyenkor csakis rád van szüksége, érted sír. (Persze az eszeddel tudod, hogy ugyanolyan jó kezekben lehet apánál is.)
Aztán elérkezik a 2 hónapos oltás ideje és te már napokkal előtte nem alszol. Megkéred a párodat, hogy ő is menjen el veletek az oltásra, hiszen együtt talán könnyebb átvészelni ezt a megpróbáltatást…
Aztán jön az első láz, és a velejáró elesettség, és te nem akarod letenni a karodból, még akkor sem, ha már ülve elalszol, hiszen tudod, hogy éreznie kell téged.
 
Noss, hát itt van, észre sem lehetett venni, és szép lassan megérkezett az „ölni és képes vagyok érte” érzés.
 
Elgondolkodtam, hogy röviden mivel is lehetne jellemezni a szülés utáni, és a szép lassan kialakuló „anyai” érzést, aztán egyik nap hallottam a tévében az anyát és a szülőt összehasonlító írást, és rájöttem, hogy ez az! Amikor megszületik, „csak” szülők vagyunk, és később válunk „anyává” is.
 
Amikor korábban hallgattam ezt az előadást, akkor is összefacsarodott a szívem, most viszont már eltelve az anyaság gyönyörűségével, végig is bőgtem…
 
Utána néztem, hogy ki írta, és megosztom veletek amit találtam róla, valamint bemásolom a teljes szöveget is, hátha valaki még nem ismeri.
 
Zágon István a mű írója, akiről itt, a Magyar Elektronikus Könyvtár linkjén tudhatsz meg többet.
És íme a mű:
 
"Zágon István:
Az anya meg a szülő
 
Ez a két fogalom alapjában véve ugyanazt jelenti, de azért mégsem ugyanaz. Olyan különbség van köztük, mint - hogy is magyarázzam - mint amikor az ember azt mondja, hogy állam, meg azt, hogy haza.
 
A hazáért élek és halok, az államnak meg adót fizetek. És annak ellenére lényegesen könnyebb, mint meghalni, mégis több emberről hallottam, aki lelkes örömmel halt volna meg a hazáért, de soha senkiről nem hallottam, aki szívesen fizetett volna adót.
Hát így vagyunk valahogy az anyával, meg a szülővel is. A szülő hivatalos kifejezés, az anya magánjellegű.
A szülő minden, ami értelmet jelent, erőt és kötelességet, az anya pedig minden, ami érzelem, áldozat és a leggyönyörűbb gyöngédség a világon.
Az anya, meg a szülő egy ember. De ennek az egy embernek egészen más tulajdonságai nyilvánulnak meg az anyában, mint a szülőben.
 
Aki a harmadik szobából csukott ajtón át is meghallja, hogy hathetes kislánya sír, az, az anya.
Aki szeretne berohanni hozzá és egy kis jó, langyos tejecskével elcsitítani azt a kis ártatlant, még az is az anya.
Aki be is rohan hozzá, megnézi, kibontja, tisztába teszi, de soron kívül egyetlen korty anyatejet sem juttat neki, hanem szigorúan alkalmazkodik az orvosilag előírt étrendhez, az már a szülő.
 
Akinek majd a szíve szakad ki, amikor a gyermeknek fogzási fájdalmai vannak, az, az anya, de aki csukamájolajat ad neki, hogy minél előbb nőjön ki a foga, az már a szülő. Általában aki képes arra, hogy saját önszülött gyermekének beadja a csukamájolajat, azt a csúszós, szörnyű, kibírhatatlan ízű kotyvalékot, az nem is lehet anya. Az csak szülő lehet.
 
De aki közben azt hajtogatja; jaj de jó, de finom, a mama is ezt eszi, és hősies elszántsággal a szívében, de háborgó indulatokkal a gyomrában maga is megkóstolja azt a szörnyű kotyvalékot, az már megint az anya.
 
Aki büszke arra, hogy az ő kisfia már olyan nagy, hogy az első osztályba iratkozik, az a szülő. De aki az iskola megnyitásának napján sírva kíséri a gyereket abba a tiszteletre méltó épületbe, és amikor beengedi a többi gyerek közé, akkor úgy érzi, hogy a fia Dániel, aki most lép be az oroszlánbarlangba, az már megint az anya.
Aki nappal megbünteti a gyermeket, mert elszaggatta a nadrágját, az a szülő, de aki azt a kisnadrágot éjjel könnyes mosollyal foltozza meg az, az anya.
Aki azt mondja: haszontalan kölyök, már megint nem tanulsz, az a szülő, de aki fűnek-fának keservesen panaszkodik, hogy annak a szegény gyereknek már megint mennyit kell tanulnia, az, az anya.
 
Aki a kamasz fiát tánciskolába viszi, az a szülő. Aki büszkén figyeli, hogy az a haszontalan kölyök milyen ügyesen teszi a szépet annak a copfos kislánynak, az még mindig a szülő.
De aki ugyanakkor nagyokat nyel, mert úgy érzi, hogy most kezdik tőle elszakítani lelkétől lelkezett magzatát és szeretné a fia táncpartnerét, azt a kis kacér, szőke démont megpofozni, az már megint az anya.
 
És mégis az anyából lesz a jó anyós, a szülőből pedig a rossz. Amely anyósi állapot tart mindaddig, míg meg nem születik az első unoka. És akkor valami egész váratlan és csodálatos dolog történik, eltűnik a szülő, eltűnik az anya, mondjuk inkább a kettő összeolvad és nagymama lesz belőle.
 
De ez a nagymama nem hasonlít sem az anyára, sem a szülőre, annyira nem, hogy hadilábon áll mindkettővel, a szülőt ridegnek, az anyát túlzottnak tartja, és csak egyvalakivel azonosítja magát teljesen és százszázalékosan, a gyerekkel. Mintha soha nem lett volna szülő, mintha soha nem lett volna anya.
 
Mintha így született volna ötvenegynéhány éves korában egyenesen nagymamának."

Remélem másnak is tetszett.
 
Erika 
 

Vissza a főoldalra

 

Szólj hozzá!

Címkék: anyaság szülés után

A bejegyzés trackback címe:

https://csaladifeszek.blog.hu/api/trackback/id/tr402257854

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.